A kortárs nézet
A kortárs nézet szerint az érzelmek az agyban három információforrást összegeznek, hogy igény szerinti élményt hozzanak létre. Az agy kombinálja a fiziológiai állapotra, a környezetre és a személyes élményekre vonatkozó információkat, hogy egy szubjektív érzést alakítson ki bennünk. A kortárs nézet szerint, amikor karácsonyi tévéreklámokat látunk, pozitív érzéseket érzünk, mert a karácsonyhoz jó dolgokat társítunk, a szívünk gyorsabban ver, mert egy részünk felismeri azt az izgalmat, amelyet a reklám kiváltott bennünk gyermekként, és ezt az érzést fizikailag is kifejezzük, általában arckifejezéssel.
Lehet, hogy nem hiszel a karácsonyban, de évente egyszer mindannyian megérezzük a varázsát
Mindezek a dolgok érzésben csúcsosodnak ki. Egy érzés, amelyet érzelemként címkézünk és kategorizálunk. Életünk során megtanuljuk az érzelmek kategóriáit felcímkézni. Ez a címkézés az oka annak, hogy ugyanazt a szót használjuk a hullámvasútra való felszálláskor érzett rémület és az autóbalesettel járó rémület leírására, annak ellenére, hogy ezek az élmények teljesen különbözőek.
Mivel azonban az agy az érzelmeket igény szerint, az agyi régiók széles skáláját felhasználva alakítja ki, nincs olyan neurális aláírás vagy fiziológiai tervrajz, amellyel az élményt rögzíteni vagy mérni lehetne. Az agy számos különböző része működik együtt az érzelem létrehozásában, attól függően, hogy mi történik körülöttünk és bennünk. Ez az oka annak, hogy egy érzelem minden egyes megtapasztalása – még ugyanaz az érzelem is – másként fog kinézni az fMRI-szkennerben. Az érzelmek esetében az agyi aktiváció nem kiszámítható, mivel minden érzelem más és más, kiszámíthatatlan információkból és kontextusokból alakul ki.
Karácsonykor minden embernek vannak asszociációi dalokkal, ételekkel és tevékenységekkel, amelyek segítségével a „karácsonyi hangulat” címkét használja az élmény kategorizálására
Ezek az asszociációk minden egyes személynél teljesen egyediek. Ez az oka annak, hogy az ünnepi családi hagyományok nem mindig jelennek meg, amikor a barátaidnak vagy a párodnak mutatod be őket.
De a karácsonyi jókedv megosztható másokkal rituálékon (például a fa feldíszítésén) és nyelvezeten (például éneklésen) keresztül, hogy megszilárdítsa ezeket az érzelmi kategóriákat. Minden alkalommal, amikor olyan tárgyakkal vagy gondolatokkal találkozunk, amelyekhez a múltunk miatt karácsonykor kapcsolódunk, az agyunk létrehozza a karácsonyi jókedv érzelmét.
De persze vannak, akik olyanok, mint Ebeneezer Scrooge, akik csak át akarják vészelni az ünnepeket. A karácsonyi jókedv hiányát anekdotikusan „bah humbug” szindrómának nevezik. A karácsonyi jókedvhez hasonlóan a „bah humbug” is tekinthető érzelemnek. Talán a családi politikától való rettegés vagy a szorító érzés, amit az emberek a karácsonyi költségek gondolatára éreznek. Az agy azonban ezeket az információforrásokat kombinálja, hogy egy érzelmet hozzon létre. Tehát, ha több negatív élményt társítottak a karácsonyhoz, akkor nagyobb valószínűséggel érezhetünk bah humbugot, mint vidámságot.
Függetlenül attól, hogy Te inkább a karácsonyi jókedv vagy a bah humbug érzelemre vagy hajlamos, ezekben az ünnepi érzelmekben van egy kis varázslat.
Minden ébren töltött pillanatban az agyad építi az érzelmi valóságodat
Megvan a hatalmad, hogy növeld a karácsonyi jókedvedet, vagy elűzd a bah humbug érzéseit. Ezt a jelenséget előrejelzésnek nevezik, és ez valójában csak egy számjáték. Ahelyett, hogy a világra reagálnál, az agyad egy belső modellt futtat, amely a korábbi tapasztalataid mintáira épül. Minél több olyan eset van az agyadban, amikor a karácsonyhoz kapcsolódóan pozitív élményt tapasztaltál, annál könnyebben tud az agyad a jövőben igény szerint karácsonyi hangulatot konstruálni.
Ha tehát karácsonyi hangulatba szeretnél kerülni, töltsd az időt olyan ünnepi tevékenységekkel, amelyeket élvezel, oszd meg élményeidet azokkal az emberekkel, akiket szeretsz, és végezz olyan rituálékat, amelyeknek van értelme számodra. Ha a tudomány idén bármit is adhat neked, akkor a karácsonyi jókedv ajándékát adja neked.
