
Hogyan zajlik le az öregedés folyamata?
Az öregedés, természetes vagy normál folyamatok időbeni változásait jelenti, (fiziológiás öregedés). Kritériuma, hogy nem kóros változások, betegségek indítják és az érintett működések egyensúlya (homeosztázisa) nem borul fel, csupán a „tól – ig” kapacitása szűkül be és ezek miatt érzékenyebbé, sérülékenyebbé válnak, hajlamosítva kóros elváltozásokra, gyakoribbá váló betegségekre. Sejtszinten, a természetes öregedést kezdetben az un. szabadgyökök (páratlan elektronnal rendelkező kémiai egységek) által előidézett és a sejteket károsító, halmozódó oxidatív hatások okozzák, („oxidatív stressz”), majd mind több károsodás következményeként romlik a sejtek újraképződése, a gének célszerű működése (mutációk), a belső információs megbízhatóság, az életfolyamatok összerendezett programozottsága, a gyors és a folyamatos alkalmazkodási műveletek pontossága. Hiba hibára halmozódik, az energiakészletek kimerülnek, az „utánfutó szervizelés” (repaire) elégtelenné válik, és az egész biológiai rendszer szervezetlenné válik. Kialakulnak a kóros tünetek, nagy egyedi kombinációban a fiziológiás öregedési jellegzetességekkel.
Az ember nem a naptári évek szerint öregszik, hanem egyedileg és minél inkább öregszik, annál inkább különbözik egymástól, személyisége, életkörülménye, életmódja szerint.
Az időskorra jellemző általános jellegzetességek:
- a kötőszövet rugalmasságának rugalmatlanná alakulása: bőrben, erek falában, de az izmokban, szalagokban, ízületekben is,
- a hajzat és szőrzet őszülése, töredezése, ritkulása,
- a körmök fényének, simaságának csökkenése, töredezése,
- fogak vesztése, romlása,
- a hallás és látás gyengülése,
- a test tömegének csökkenése és az izomzat erejének gyengülése,
- a mozgások lassulása és nehézkessége,
- a reflexműködések lassulása és pontatlansága,
- a hirtelen változásokhoz való gyors alkalmazkodás lassulása,
- a tüdők, a vesék, – a testen átáramló vér, – az ízlelő bimbók,
- az agy tömegének, – a csont-ízületi rendszer rugalmasságának,
- a nyálképződésnek, – az immunműködések pontosságának csökkenése,
- végül, de nem utolsó sorban az érdeklődés, közérzet, figyelem,
- kezdeményezőkészség, változtatási rugalmasság, jóindulatú memória – módosulás (rövid távú megjegyző működésekben),
- érzelmi érzékenység és hangulati színtelenedés, – az alvás változása,
- a napi életritmus változása, – a visszahúzódásra való hajlam, magányosság.
Ezek a változások időben, kombinációban, gyakoriságban nagy egyedi különbséggel jelentkezhetnek. Nem „korfüggő” módon, hanem, – saját állásfoglalásom szerint – a „korosodással gyakoribbá váló” jellegzetességgel, befolyásolva a testi, lelki, társastársadalmi „fenntartható egészséget”: az önállóságot, függetlenséget, aktivitást, tanulást és a valakihez, valamihez, valahová tartozást. Az öregedés biológiai folyamatát befolyásoló tényezők: – az egyén genetikai esély-kockázati alapozottsága, örökletes tényezőkkel, – gyakoribbá váló szervezeti károsodások, betegségek, agysérülések, műtéti altatások, – aktuálisan ható túlméretezett stresszek,- elhúzódó lelki stresszek, – mérgezések, – lelki zavarok által keltett szervezeti ártalmak, ún. pszichoszomatikus ártalmak, – magánylélektani zavarok, – szenvedély problémák, mint alkohol, ajzószerek, kábítószerek, bódulatszerek, ellenőrizetlenül szedett gyógyszerek, – a táplálkozás hibái, – inaktivitás testileg és szellemileg egyaránt, – kapkodó és rohanó életvitel, – feloldatlan problémák, és végül, – a vágyaink, képességeink és lehetőségeink közötti aránytalanságok miatt kialakuló lelki zavarok, ún. frusztrációk. Elfogadott állásfoglalás, hogy az idősödés és időskor nem egységes mintaként kezelhető, és a harmadik életszakasz nem a „szürkék tömege”, hanem az egyedi idősödés normál és kóros elváltozásainak sokfélesége.
A szakirodalom szerint az is hangsúlyozható, hogy nem a „naptári évek” szerint idősödünk, és igen nagy különbségek vannak a vizsgálatok és felmérések adatai szerint az egyes idős emberek egészségét és életminőségét kifejező jellemzők között. Mivel az idősödés az egész életút folyamataival összefüggésben alakul, fontos jellemzője a teljes életút úgynevezett „Funkcionális Kapacitásának” (FK) alakulása. Az FK a személyes testi, lelki és szociális működések kapacitásait jelenti.
Vizsgálatok szerint a „normál idősödés” jellegzetességei a testi működések vonatkozásában 30-90 éves korig a következők:
- az izmok tömege és ereje 30%-kal csökken,
- az idegrostok ingerületvezetése 15-25%-kal lassul,
- az agy tömege mintegy 300 grammal megkevesbedik (30 dkg),
- a nyelven, az ízlelőbimbók száma a fiatalkori 240-250 egységről 40-50 egységre csökken,
- a testen átáramló vér mennyisége felére csökken,
- a tüdő vitál kapacitása 75 éves korra már felére csökken,
- a vese kiválasztó működése több mint felével csökken,
- a látás és a hallás 70-80%-ban érintett.
Ezeknek a változásoknak, mint „normál idősödési folyamatoknak” a jellegzetessége, hogy az egyedileg programszerűen zajló sejt, szöveti, szervi, szervrendszeri időbeni változások a működési kapacitásokat csupán beszűkítik, de mindenkori homeosztázisuk egyensúlya megmarad. Ily módon a „fenntartható egészség” kielégítő és relatív szintje az élet késői időszakáig megmaradhat. Minden olyan változás, mely a homeosztázist károsítja, egyensúlyát felborítja: kóros folyamatként hat. Ezek korai felismerése meghatározza befolyásolásuk lehetőségeit. Az idősödés legnagyobb kihívása éppen az egyedi normál változások és velük kapcsolódó kóros folyamatok kombinációinak szakszerű felismerése, szükségszerinti ellátása. Lényegében az egyedi és kohorsz „Esélyek és Kockázatok” arányának feltárása és befolyásolása, szükség szerint „kezelése” képezi az idősödés és időskor korszerű és rendszerszemléletű értelmezését és természetszerűen ellátását is.
Az időskori életminőség vonatkozásában a következő szempontok kiemelése indokolt:
- Az egyének a korral mindinkább különböznek egymástól, nincs úgynevezett egységes öregedési minta.
- Egy szervrendszer vagy funkció gyors leromlása mindig valamilyen kóros változás, nem pedig a normál öregedés következménye.
- A kapacitás beszűkülésével járó öregedés, azonban megnöveli a kockázatok kialakulását, ezért fontossá válik a személyes életmód és adaptáció.
- Az idősek azért betegek, mert kóros folyamatok alakultak ki, és nem azért mert idősek.
- Az idősebbeknél egy új betegség kezdete általában az egyén szervezeti rendszerének legérzékenyebb, illetve legsérülékenyebb „láncszemét” érinti. Ennek felismerése meghatározza az ellátás programjait.
- Az idősödéssel mindinkább megjelenik az ún. „5 i”: immobilitás, inkontinencia, instabilitás, intellektuális hanyatlás.
- Mivel több működés homeosztázisának egyensúlya gyakran egyidejűleg változik meg, többféle panasz megjelenésével és egyidejű kifejeződésével kell számolnunk. Ugyanakkor a változó meghatározás befolyásolása az egész rendszer zavarának javulását eredményezheti.
- Több olyan tünet, mely fiatalabb korban betegségnek tekinthető, az idősebb korban csupán a normál idősödésből származó panasz, illetve jelenség.
- Az idősebbeknél gyakran észlelhető, hogy a kialakult tünetek mögött többféle ok is meghúzódik, ezért az értékelésnél és a diagnosztikánál takarékoskodni nem tanácsos.
- Az idősebbeknél a már említett jellegzetességek miatt a diagnosztikai, terápiás, rehabilitációs stratégiák szakigényes specialitást követelnek, idősegészségügyi fejlesztési konzekvenciákkal. Az időskor legnagyobb problémáit a krónikus megbetegedések képezik. Nemcsak otthoni ellátásuk, ápolásuk, gondozásuk, hanem szakszerű ellátásuk extramurális és intramurális kapacitás szűkössége és hiányossága miatt is. Ma már nem azt mondjuk, hogy korfüggő betegségek jellemzik az időskort, a rendszerszemléletnek megfelelően helyesebb „az idősödéssel gyakoribbá váló megbetegedésekről” beszélni. Kétségtelen tény azonban, hogy leginkább a krónikus betegségek rontják az időskorúak önállóságát, tevékenységét, kapcsolatvilágát, öngondoskodását és nem utolsó sorban lelki egészségét. Mind az időskori normál változások, mind velük kapcsolódó betegségeik, mind pedig a civilizáció társadalmi változásai jelentősen hozzájárulnak az időskori „magányosság” kialakulásához. A magányosság elsődlegesen lélektani zavarként jelenik meg akkor, ha az egyén az emberi szükségletek harmadik rendjében, a valakihez, valamihez és valahová tartozásának szükségleti megvalósítását nem tudja biztosítani. Az így kialakuló frusztrációs feszültség megbonthatja a testi-lelki-szociális egészség homeosztázisát, és elindíthat a normál idősödési változások mellett ún. „magánybetegségeket”: depressziót, pszichoszomatikus károsodásokat ezek különböző változataival és szövődményeivel.
A magyarországi egészség- és életminőség időskori adatai felhívják a figyelmet arra, hogy az idősödés és időskor értelmezése, értékelése, esély-kockázatainak feltárása és a szükséges és igényelt ellátások kialakítása olyan rendszerszemléletet tesz szükségessé, mely az elmondottak figyelembevételével biztosítja az idősödés és időskor egyéni és közösségi egészségmegőrzését. A kockázatok korai felismerését; a kóros változások korai feltárását; személyre szabott ellátást a gyógyításban és rehabilitálásban; és végül, de nem utolsó sorban biztosítja az idősek ápolását, gondozását, gondoskodását és emberi méltóságuk megőrzését az életvégi ellátásokban.
Magyarországi vonatkozásban:
- Működik a Szociális és Családügyi Tárca mellett az 1996-ban megalakult, majd 1998-ban megújított Idősügyi Tanács.
- 1997-ben az Európai Unió Szakorvosi Bizottsága felvette szakmai listájára a Geriátriát, majd ezt követően Magyarországon is befogadottá vált a gerontológia tudománya mellett, annak gyógyítási ágazataként a Geriátria. Bekerült az egyetemi és főiskolai, valamint egészségügyi szakiskolai oktatásba, a képző és továbbképző programokba; nem utolsó sorban ráépített szakvizsgával geriáter szakorvosi képesítés lehetőségével. (Belgyógyászatra, pszichiátriára és házi orvosi szakokra építhetően).
- Az Idősügyi Tanács, mint 1.sz. Rétegtanács, tagja a Szociális Tanácsnak.
- 2001-re az Idősügyi Tanács elkészítette az idősödési és időskor életminőségét meghatározó szempontrendszer nyilatkozatát, az ún. Idősügyi Kartát, mely négy fejezetben rögzíti a legfontosabb szempontokat: (a) részvétel a társadalmi tevékenységben, (b) az anyagi és szociális biztonság, (c) az egészségügyi és gondozási feladatok és (d) a jogbiztonság és jogvédettség. (Idősügyi jogvédők hálózata).
- 2001. végén az egészségügyi miniszter „Idősegészségügyi Miniszteri Biztost” nevezett ki, és megbízta az Idősegészségügy koordinálásának és az Idősegészségügyi Karta előkészítésének feladataival. Az Idősegészségügyi Karta rögzíti az Idősügyi Karta 3. pontjára vonatkozóan, de szélesebb kiterjesztéssel és részletes programmal a magyarországi idősödés és időskor egészségügyi specialitásait, fejlesztésének szempontjait, szakmai követelményeit és minőségbiztosítását, valamint az idősek egészségügyi ellátásának szociálegészségügyi feladatait és végül, de nem utolsó sorban egészségük és egészségügyi ellátásuk emberi méltóságának jogbiztonsági szempontjait. Mindkét Karta tárcaközi egyeztetés után beterjesztésre kerül a Kormányhoz és az Országgyűléshez, azzal a céllal, hogy megalapozzon egy jövőbeni Idősügyi Törvényt.
Összefoglalás A XXI. század küszöbén álló emberiséget a népességrobbanás, a hosszabbéletűség és az információ robbanás globálisan érinti egy soha nem látott technikai civilizáció előnyeivel és ártalmaival együtt. Befolyásolja ez a globális öregedés a gazdaságot, a kultúrát, az emberi magatartást és nem utolsó sorban a politikát. Különösen fontossá vált az egészség és az életminőség, valamint a nemzedékek közötti kapcsolódások, továbbá az esélyegyenlőség, az idősödés és időskor motiválásának kérdés- és problémasora.
Megállapítható, hogy jelenleg a világon jelentős térségi és helyi különbségek alakultak ki, soha nem észlelt módon polarizálva az „esély-kockázati” arányokat, közösségek és személyek, idősebbek és fiatalabbak, gazdagok és szegények valamint önállóak és függőbbek között. Az is megfogalmazható, hogy az idősödés olyan új változásokat és feladatokat eredményezett, melyek kezelése valódi paradigmaváltást igényel, nevezetesen a régebbi fogalmainkkal már kevésbé lehet megválaszolni ezeket az új jelenségeket, tehát a gerontológia és geriátria tudományos megalapozásával rendszerszemléletű és rendszergyakorlatú módszereket kell bevezetni egészségügyben, szociális ügyben, pénzügypolitikában, foglalkoztatásban és ellátó rendszerekben egyaránt. Szükséges az idősödés és időskor tudományos kutatásának, egészségmegőrzésének, kockázatkezelésének és értékeinek figyelembevételével idősügyi és idős egészségügyi fejlesztési programok kialakítása kormányzati és civil társadalmi közmegegyezéssel, egy Idősügyi Törvény előkészítésével.
Forrás:
FELHASZNÁLT IRODALOM
1. Iván László: Ne féljünk az öregedéstől
2. Dr Szabó Rezső : Geriátria, idősgyógyászat, Medicina könyvkiadó (1990)
3. Dr Szabó Rezső : Geriátria, idősgyógyászat, Medicina könyvkiadó (2000)
4. Imre Sándor : A klinikai gerontológia alapjai, Medicina könyvkiadó (2007)
5. Semsei Imre. (2008): Gerontológia, Egészség égügyi Kari jegyzetek 15.
6. http://www.szocialis-gondozo.lapunk.hu

