Mi az a mentálhigiéné?
A mentálhigiéné hosszú, bonyolult fejlődésen ment keresztül évszázados fejlődése során. Ennek megfelelően meghatározására is sok kutató vállalkozott, sokszor az éppen aktuális társadalmi és politikai helyzet által kívánt szempontoknak megfelelően. Mai felfogás szerint a mentálhigiéné a lelki egészség megőrzésének és elősegítésének tudománya. Magában foglal ismereteket és szükséges intézkedéseket is, amelyekre azért van szükség, hogy megelőzzék a lelki rendellenességeket és javítsák az egyén pszichoszociológiai beilleszkedését a társadalomba, és képessé tegyék arra, hogy tudjon harmonikus szociális kapcsolatokat kialakítani.
A lelki egészség mibenléte, minősége nagyon sok tényező függvénye. Nagymértékben függ attól a kultúrától, amiben az egyén felnő és aktuálisan él. Szociális kapcsolatai és szociális környezete közvetítenek neki egyfajta kultúrát, amit ő maga is elfogad. Amennyiben az egyén sikeresen tud alkalmazkodni a környezete által elfogadott normákhoz, akkor egy viszonylagosan kiegyensúlyozott testi-lelki állapot áll fenn. Amennyiben ez az alkalmazkodni tudás részben vagy teljességében sikertelen, akkor feszültség jön létre, és különféle mentálhigiénés zavarok keletkezhetnek, amelyeket az egyén megkísérel valami módon kompenzálni, extrém esetekben akár alkohollal vagy drogokkal is. A helyzet azért is komolyan veendő, mivel a kompenzációs technikák kezdetben átmeneti „sikereket” ígérnek, mint például öröm, feszültség oldódása, gyötrő gondolatok elmúlása vagy csökkenése.
A rossz megoldás választásának felismerése, felismertetése, és az alkalmas alternatíva megtalálása, megtaláltatása és működtetése úgy az egyén, mint környezetének a feladata kell, hogy legyen. Ehhez van szükség mindkét oldalon a mentálhigiénés ismeretekre, és azok alapján a megfelelő intézkedések megtételére. Napjaink modern társadalmában a mentális egészség nagyon szoros kapcsolatban áll az életstílussal és a (sokszor nem is tervezett, esetleg váratlan) életmódváltozással. Emiatt az egyes személyek és közösségek fokozott igénybevételnek, megterhelésnek vannak kitéve, ami fokozott és gyakoribb stresszhelyzetek folyamatos megoldani tudását teszi elengedhetetlenné. Amennyiben felborul a szervezet egyensúlyi állapota, és az egyén már nem tudja kellőképpen kezelni a túlzott stressz által teremtett helyzeteket, zavart szenved mentális egészsége, magatartászavarok, pszichoszomatikus betegségek jelennek meg. A lelki egészség fogalmának meghatározása napjainkban nagyon bonyolult kérdés. Mivel a mentálhigiéné erősen kultúrafüggő, előfordul, hogy különböző meghatározásokkal is találkozunk. Így különböző jellemzőket kiemelve megtapasztalhatjuk a kérdés összetettségét.
Maslow szükségletpiramisát tekintve megállapíthatjuk, hogy ha az egyes szinteken lévő szükségleteinket többé-kevésbé folyamatosan ki tudjuk elégíteni, akkor lelki életünk is rendben van (Maslow, 2003). Természetesen különböző szintű és különböző minőségű szükségletekről van szó. Pontosan ebből ered a meghatározás sokfélesége is. Hiszen elmondhatjuk, hogy lelki életünk rendben van, ha rendelkezünk az alapvető szükségletek kielégítésének a lehetőségével: van tető felettünk, nem kell éheznünk, békében, biztonságban élhetünk. De beletartozik a fogalomba az is, hogy van megfelelő szociális támogatottságunk, szeretet, tisztelet, megbecsülés övez bennünket, de rendelkezünk az önbecsülés lehetőségével és képességével is. Amennyiben rendben van lelki egészségünk, akkor képesek vagyunk a változásokhoz adekvátan alkalmazkodni, helyesen tudunk reagálni bármilyen pozitív és negatív érzelmekre, képesek vagyunk megváltoztathatatlan helyzeteket elfogadni, értékelni és értelmezni anélkül, hogy lelki egészségünk tartósan vagy véglegesen kárt szenvednie.
Tehát a mentálhigiéné meglehetősen összetett fogalom, amit nehéz meghatározni, mert egyidejűleg vonatkoztatható ismeretek összességére, célokra, módszerekre, szemléletre és konkrét cselekvésekre és cselekvési programokra. Mindent magában foglalhat, ami a lelki egészség megteremtését, szinten tartását és javítását jelenti. Továbbá, sok szereplő aktív közreműködését is feltételezi, akik között – az érintett egyéneken túl – lehetnek kutatók, orvosok, elméleti szakemberek, humán szakmák, szociális hálózatok képviselői, de önkéntes segítők is. A tevékenység széles területet érint, kezdve a normák kialakításától, az ismeretek megszerzésétől egészen a nehéz élethelyzetek leküzdéséig, stresszhelyzetek megoldásáig. A közösségi lelki egészségvédelem feladatában – a munkahelyen is – a súly leginkább a prevencióra helyeződik, de feladata a már kialakult károsodások oldása, orvoslása is.
Forrás: https://www.etk.pte.hu/protected/OktatasiAnyagok/%21Palyazati/Munkahelyi_lelki_egeszsegvedelem.pdf
