Az érzelmi teher, szégyen és önvád ADHD-val élő nőknél mindennapos.
Sok ADHD-val küzdő nő már gyerekkorától azt érzi, hogy „valami baj van vele”.
Nehezebben tudnak koncentrálni, gyakrabban hibáznak, feledékenyek – és ezért rendszeresen kritikát kapnak.
Ezek a visszajelzések lassan beépülnek:
„Miért nem figyelsz?”
„Megint elfelejtetted?”
„Hogy lehetsz ilyen rendetlen?”
Egy idő után nem a hibát élik meg, hanem önmagukat kezdik hibásnak látni.
A szégyen ilyenkor nem egyszerű érzelem – hanem egy belső, krónikus séma, ami felnőttként is aktiválódik:
„Megint elrontottam – biztos mindenki hülyének néz.”
„Nem vagyok elég.”
A szégyen gyakran teljesítménykényszert szül: túlteljesítés, perfekcionizmus, halogatás, vagy épp a felelősség hárítása.
Mindez önvédelem – hogy ne derüljön ki, „mások szerint” nem elég jók.
Pedig a figyelmet nem akaraterővel lehet „megjavítani”, hanem külső kapaszkodókkal támogatni – ahogy egy szemüveg segít élesen látni.
- Időzítők, vizuális emlékeztetők
- Strukturált környezet
- Rendszeres mozgás, rövid szünetek
- Hangkulisszák, ritmus
Ezek nem „gyerekes trükkök”, hanem tudományosan igazolt figyelemsegítő eszközök.
A cél nem az, hogy olyan legyél, mint mások.
Hanem hogy megértsd, hogyan működsz te magad.
Ha felismered, hogy az idegrendszered nem hibás, csak másképp hangolt, a szégyen lassan oldódni kezd.
Nem baj, ha segítséget kérsz.
Nem baj, ha a fókuszod hullámzó.
A baj az, ha elhiszed, hogy emiatt kevesebb vagy.
