Ismered azt az állapotot, amikor pontosan tudod, mit kellene tenned, a cél is egyértelmű, a terv is készen áll — mégis valami megfoghatatlan erő, valami mázsás súly visszatart attól, hogy tényleg elindulj?
Tudod, hogy képes lennél rá, hiszen csak pár percet venne igénybe.
Mégis eláraszt a feszültség, a lelkiismeret-furdalás, és megszólal benned az önvád:
„Miért nem tudom elkezdeni?”
„Mi van velem, hogy ez is akadályt jelent?”
Nincs veled semmi gond.
Egy belső gátba ütköztél.
Nem a feladat mennyisége vagy az idő hiánya áll az utadban, hanem valami mélyebb, belső folyamat — az ismeretlentől tartó belső rész, visszatartó hangja.
Ez a rész benned halkan, mondja:
„Nem, nem, nem. Most még nem állok készen.”
„Ez nekem úgysem fog menni.”
„Ez túl nehéz most nekem.”
„Majd, ha kipihentem magam…Majd, ha még megtanulom ezt is hozzá…Majd, ha vékonyabb leszek.”
Az életedben volt sok fájdalmas élményed, kudarcokat, szégyent megtapasztalva, ezért, ez a hang most ebben a pillanatban jelzi neked óvva az újabb fájdalomtól, hogy ne csináld.
De csak önvédelemből, hogy nehogy újra fájjon.
Ne hessegesd el, inkább nézd meg mitől akar megvédeni.
Mondd ki -mitől félek valójában?
Ha tudatosan ránézel erre a gondolatra enyhül a nyomás és így már fogsz tudni tenni ellene. Önvád és önmagad szapulása nélkül.
Ismered a mondást: hogy egy mamutot is meg lehet enni, kis darabokra bontva. Nem kell az egész feladatot megcsinálnod. Itt és most, csak a legelső apró lépést tedd meg.
Érezd át, hogy mennyire, mennyire komplex és értékes lény vagy, hiszen most is megugrottál egy olyan belső akadályt, ami régi hiedelemre épült.
Ismerd el a sikered!
Hiszen a megértés által szabadságot kaptál.
