„Nem képzelgés. Nem lustaság. Nem hiszti.”
Hanem hormonok – és az ADHD agy varázslatosan bonyolult működése.
Sok nő, aki felnőttként kapja meg az ADHD diagnózisát, visszatekintve megérti, miért volt nehéz már gyerekként figyelni, szervezettnek lenni, befejezni a dolgokat, „nem túl soknak” lenni.
De hasonló felismerésen mennek át a férfiak is – csak másképp.
Náluk gyakran a nyughatatlanság, az impulzivitás, a belső feszültség a legerősebb.
És bár a hormonális háttér náluk stabilabb, a dopamin és a tesztoszteron együtt legalább annyira meghatározza a hangulatot, az önkontrollt és a motivációt, mint a nőknél az ösztrogén és a dopamin kapcsolata.
A dopamin – a belső motor, ami néha lefullad, néha túlpörög.
A dopamin az neurotranszmitter hírvivő anyag az agyunkban, ami motivációt, örömöt, figyelmet és lendületet ad.
Amikor a dopaminszintünk megfelelő, éberek vagyunk, koncentrálunk, lelkesek, látjuk az értelmét a feladatainknak.
De ha kevés… akkor minden nehéz lesz.
A motiváció elpárolog, a figyelmünk szétszóródik, és jön a jól ismert belső hang: „miért nem tudom összeszedni magam?”
Az ADHD-s agyban a dopamin működése másképp szabályozott.
Vagy túl kevés jut a „jutalmazási központba”, vagy túl gyorsan eltűnik onnan – ezért rövidebb ideig tart az örömérzet, a motiváció, a „flow” állapot.
Ezért hajlamosak vagyunk impulzívan keresni az új ingereket, a kihívást, a cukrot, csokit, szénhidrátot ,a koffeint, az „azonnali jutalmat”.
Nem gyengeségből – hanem mert az agyunk így próbál egyensúlyba kerülni.
Nőknél: az ösztrogén a dopamin barátja.
Az ösztrogén felerősíti a dopamin hatását – ezért amikor magas a szintje (például a ciklus közepén), az ADHD-s tünetek enyhülnek.
De amikor leesik – menstruáció előtt, szülés után vagy menopauza idején – a dopaminrendszer is gyengébben működik.
Ezért a nők ilyenkor gyakrabban tapasztalnak:
- hangulatingadozást,
- szétszórtságot,
- halogatást,
- mély kimerültséget.
A hormonális változások tehát nemcsak hangulatot, hanem figyelmet, szervezettséget, impulzuskontrollt és motivációt is befolyásolnak.
Férfiaknál: a tesztoszteron és a dopamin tánca.
A férfiaknál a dopamin működését a tesztoszteron befolyásolja hasonló módon.
A tesztoszteron nemcsak a fizikai erőre és a szexuális működésre hat, hanem a dopaminérzékenységet is növeli – vagyis segít fenntartani a motivációt, a céltudatosságot, a fókuszt.
Amikor a tesztoszteron szintje csökken (például krónikus stressz, alváshiány, inaktivitás, túlsúly vagy idősebb életkor miatt), a dopaminrendszer is „lelassul”.
Ez gyakran így jelenik meg:
- csökken a motiváció,
- gyengül a koncentráció,
- nő az ingerlékenység,
- romlik az önértékelés,
- és megjelenik az a „minden mindegy” érzés, amit sok férfi szégyell kimondani.
Ezért van az, hogy ADHD-s férfiaknál a dopaminhiány tünetei gyakran „rejtve” jelennek meg – fáradtságban, érdektelenségben, kontrollvesztett evésben, túlzott videojáték-használatban vagy teljesítményhajszában.
A háttérben viszont ugyanaz áll: az agy küzd a dopaminért.
A hormonális rendszerek tehát mindkét nemnél befolyásolják, hogyan működik az ADHD-s agy.
A nőknél a ciklus és az életkori hormonváltozások erősebben hullámoztatják a tüneteket.
A férfiaknál pedig a tesztoszteron-szint finomabb, de tartós hatással van a fókuszra, motivációra és érzelmi egyensúlyra.
És ami a legfontosabb: egyik sem „akaraterő kérdése.”
Nem arról van szó, hogy „jobban kellene próbálkozni”.
Arról van szó, hogy meg kell értenünk, hogyan működik a testünk és az agyunk együtt.
Mit tehetsz magadért – ha nő vagy?
• Figyeld a ciklusod, és keresd meg, melyik szakaszban mi segít.
• A hormonális hullámokat előre tervezhető támogatással (alvás, táplálkozás, mozgás, struktúra) enyhítheted.
• És ne bántsd magad, ha bizonyos napokon „nem megy” – ez biológia, nem gyengeség.
Mit tehetsz magadért – ha férfi vagy?
• Tartsd szemmel az alvást, a stressz-szintet, a mozgást – ezek mind közvetlenül hatnak a tesztoszteronra.
• Ha kimerültnek, motiválatlannak, üresnek érzed magad, nem szégyen segítséget kérni – ez gyakran nem lelki gyengeség, hanem biokémiai egyensúlyvesztés.
• A dopaminrendszer támogatható: rendszeres mozgással, minőségi alvással, rutinnal, elérhető célokkal – és ha kell, szakmai segítséggel.
Akár nőként, akár férfiként olvasod ezt: nem vagy hibás, csak másképp működik az idegrendszered.
A tested és az agyad együtt próbál egyensúlyt tartani – csak a ritmus más.
És ez teljesen rendben van.
