Ismered azt az állapotot, amikor pontosan tudod, mit kellene tenned, a cél is egyértelmű, a terv is készen áll — mégis valami megfoghatatlan erő, valami mázsás súly visszatart attól, hogy tényleg elindulj?
Tudod, hogy képes lennél rá, hiszen csak pár percet venne igénybe.
Mégis eláraszt a feszültség, a lelkiismeret-furdalás, és megszólal benned az önvád:
- „Miért nem tudom elkezdeni?”
- „Mi van velem, hogy ez is akadályt jelent?”
Nincs veled semmi gond.
Egy belső gátba ütköztél.
Nem a feladat mennyisége vagy az idő hiánya áll az utadban, hanem valami mélyebb, belső folyamat — az ismeretlentől tartó belső rész, visszatartó hangja.
Ez a rész benned halkan, mondja:
- „Nem, nem, nem. Most még nem állok készen.”
- „Ez nekem úgysem fog menni.”
- „Ez túl nehéz most nekem.”
- „Majd, ha kipihentem magam…Majd, ha még megtanulom ezt is hozzá…Majd, ha vékonyabb leszek.”
Az életedben volt sok fájdalmas élményed, kudarcokat, szégyent megtapasztalva, ezért, ez a hang most ebben a pillanatban jelzi neked óvva az újabb fájdalomtól, hogy ne csináld.
De csak önvédelemből, hogy nehogy újra fájjon.
Ne hessegesd el, inkább nézd meg mitől akar megvédeni.
Mondd ki -mitől félek valójában?
Ha tudatosan ránézel erre a gondolatra enyhül a nyomás és így már fogsz tudni tenni ellene. Önvád és önmagad szapulása nélkül.
Ismered a mondást: hogy egy mamutot is meg lehet enni, kis darabokra bontva. Nem kell az egész feladatot megcsinálnod. Itt és most, csak a legelső apró lépést tedd meg.
Érezd át, hogy mennyire, mennyire komplex és értékes lény vagy, hiszen most is megugrottál egy olyan belső akadályt, ami régi hiedelemre épült.
Ismerd el a sikered!
Hiszen a megértés által szabadságot kaptál.
