Van, hogy csak ülsz a gép előtt, és érzed: megint elúszott a nap?
Elkezdted, de nem fejezted be. Elindultál, de valahol útközben elvesztetted a fonalat.
A gondolataid folyton elkalandoznak, és mire visszatérsz, már nem is tudod, hol tartottál.
Ez nem lustaság, nem „gyengeség” — ez a figyelem működése.
És a jó hír: megérthető, fejleszthető, és nem kell, hogy ellenséged legyen.
A figyelem egy alapvető kognitív folyamat, amely meghatározza, mire irányítjuk a fókuszunkat, hogyan szűrjük az információkat, és végső soron azt is, hogyan kapcsolódunk a körülöttünk lévő világhoz.
Akár összetett feladatokat végzünk, beszélgetünk valakivel, vagy egyszerűen csak a napi rutinunkat éljük, a figyelem az a kulcs, amely lehetővé teszi számunkra, hogy kiaknázzuk teljes potenciálunkat.
Minden figyelmi típusnak megvannak a maga sajátosságai és hatásai arra, ahogyan a környezetünkkel interakcióba lépünk.
Ha felismered a figyelem különböző aspektusait, jobban megérted saját működésedet, és tudatosabban kezelheted azokat a kihívásokat és erősségeket, amelyek a te egyedi neurodivergens nézőpontodból fakadnak.
Három alapvető figyelmi típust különböztetünk meg:
- szelektív figyelem
- tartós (vagy fenntartott) figyelem
- megosztott figyelem
Ezek képezik az emberi figyelmi képességek alapját.
A figyelem különböző formáinak megértése segít abban, hogy tudatosabban irányítsd a gondolkodásodat és viselkedésedet.
A figyelem fejleszthető készség!
Gyakorlással, önismerettel és megfelelő stratégiákkal javítható, ami hatékonyabb önszabályozáshoz, jobb érzelemszabályozáshoz és kiegyensúlyozottabb mindennapi működéshez vezet.
„Mi történik benned, amikor a figyelem elszáll?”
Te, aki gyakran érzed azt, hogy a figyelmed „kifolyik az ujjai között”…
Talán úgy érzed, hogy elered az „ingerek patakja”, mindennap ugyanaz: számtalan gondolat cikázik a fejedben, hol egy feladat, hol egy felvillanó értesítés ragadja meg a figyelmedet. Aztán már el is kapsz valami más ingert, és ott marad benned az érzés: „újra nem sikerült”, „megint nem ment”…
Pedig a figyelem nem csupán egy kereső — sokkal inkább egy alapvető kognitív folyamat, amely meghatározza azt, mire irányítjuk a fókuszunkat, hogyan szűrjük az információkat, és végső soron azt is, hogyan kapcsolódunk a körülöttünk lévő világhoz.
Azt is mondhatnánk, hogy a figyelem az az „ajtó”, amin keresztül a külvilág belép → benned marad → kimenet formálódik.
Akár összetett feladatokat végzünk, beszélgetünk valakivel, vagy egyszerűen csak a napi rutinunkat éljük, a figyelem az a kulcs, amely lehetővé teszi számunkra, hogy kiaknázzuk teljes potenciálunkat.
De mi van akkor, ha ez a kulcs nehézkesen forog? Ha a zárban megszorul?
Az élet nem áll meg — megjelennek a következmények:
- félbehagyott feladatok,
- érzés, hogy „nem értenek meg”,
- az ember magában is elkezd kételkedni: „talán egyszerűen gyenge vagyok?”
Ha neurodivergens vagy, akkor a „normál működés” definíciója továbbra is sokszor a lineáris, folyamatos figyelemre épül — pedig az eltérő figyelmi mintázatok éppúgy érvényesek és értékesek lehetnek.
Ahhoz, hogy tudatosabban kezeld a figyelmedet, érdemes elsőként felismerni, hogy milyen figyelemformák léteznek — és hogy a te figyelmed hogyan működik.
Tehát: három alapvető figyelemforma, amit érdemes megismerni, mert a mindennapi életben mind találkozunk velük:
• Szelektív figyelem
• Tartós (vagy fenntartott) figyelem
• Megosztott figyelem
Ha felismered mindegyik működését, máris tudatosabb leszel abban, hogy “ami nálam nem a megszokott módon működik”, az nem feltétlenül hibás — csak más.
És ebből nyílik lehetőség az alkalmazkodásra, a stratégia kialakítására.
