A stressz hatása szervezeti szinten
Alacsony termelékenység
A munkahelyi stressz a dolgozók körében teljesítménycsökkenéshez vezethet. Az egyéni teljesítményromlások és az egyéb agresszió megnyilvánulási formái (szándékos rongálás, lopás) összegződve közvetlenül ronthatják a vállalat egészének hatékonyságát és teljesítményét. A termelékenységet tovább csökkentik közvetett módon a dolgozók alkohol- vagy drogfüggősége, szorongása, depressziója is.
Hiányzás
A dolgozók testi-lelki megbetegedései közvetlenül a hiányzás sűrűsödéséhez vezethetnek. A dolgozók nagymértékű hiányzása jelentős problémát okoz a vállalatok számára. Ilyen esetekben gondoskodniuk kell a helyettesítésről, e nélkül ugyanis jelentős kiesés származna a termelésben. Sajnos azonban a helyettesítést leggyakrabban a bennlévő dolgozókra bízzák, akiknek ilyenkor több ember munkáját kell a munkaidejük alatt elvégezni, jelentős stresszt élve át. Ördögi kör indulhat be: a stressz miatt betegállományban lévő dolgozók helyettesítése ugyancsak stresszt jelent más dolgozók számára, s talán a következő héten már ők esnek ki a termelésből.
A munkaerő nagymértékű elvándorlása
A tartósan stresszkeltő munkahelyről való elmenekülés másik formája a kilépés. Ez is nagyon komoly problémát jelenthet a vállalatok számára. Az elvándorló dolgozó helyébe mindannyiszor újat kell keresni, majd az új munkaerőt betanítani. Ez jelentős költségekkel jár, emellett a munkahelyi hangulatnak sem tesz jót, valamint a vállalat külső megítélésének sem.
Munkahelyi feszültség
A fent elemzett tényezők mind hozzájárulnak a munkahelyi feszült hangulathoz. Ez pedig önmagában is egy stresszor lehet, tovább növelve a valószínűségét annak, hogy a stressz káros hatásai olyan tényezőkben nyilvánulnak meg, mint a hiányzás, kilépés, alacsony termelékenység, stb.
A kiégés szindróma (Burnout)
A kiégési szindróma tünetegyüttes fogalma Herbert Freudenberger (1974) pszichoanalitikus nevéhez fűződik. A fogalmat a szakmai viselkedés leírására alkalmazta, amely szerint az egyén fizikai és lelki erőforrásának kiapadásáról van szó. „Ez a szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s amelyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek” (Fekete 1991).
A fogalom szerint tartós érzelmi megterhelés, stressz hatására a személy fizikai, lelki és érzelmi kimerülés állapotába kerül, és ezt a szokásos módon nem tudja megoldani. A munkahelyi kiégés olyan pszichológiai tünetcsoport, amely tartós, személyek közötti stresszkeltő tényezőkre adott válaszként értelmezhető, melyből kiderül, hogy a munkahelyi kapcsolatokban rejlő stressztényezők alapján ragadják meg a jelenséget. A fogalom meghatározásában az individuális és környezeti meghatározottság egyaránt megjelenik.
A kiégés ciklikusan ismétlődő folyamat. Edelwich és Brodsky felosztása alapján négy szakasza különíthető el (Edelwich, Brodsky 1997). Az első fázis a kezdeti nagy lelkesedés, idealizmus, amelynek vezető jellegzetessége, hogy az irreális elvárások rendszere mellett az egyén sok energiával, felfokozott segítési szándékkal végzi a tevékenységét. Ezt a stagnálás, kiábrándulás – második fázis – követi. Az egyén megtorpan, fáradtság jelentkezik nála, a teljesítőképessége csökken. A harmadik – frusztráció – időszak alatt egyre idegesítőbbek a munkával kapcsolatos terhek. Az egyén a munkájának értékével és hatékonyságával kapcsolatban elbizonytalanodik. Végül a negyedik fázis az apátia (közönyösség), amikor a szakmai munka rutinszerűvé válik, az egyén elkerüli a kihívásokat. A kiégés mind testi, mind lelki tünetekkel is együtt jár. Testi tünetek lehetnek a fáradtság, kimerültség, alvászavarok, fejfájás, súlyingadozás, fekélybetegségek és magas vérnyomás. Lelki tünetek megnyilvánulási formái: ingerlékenyég, változó hangulat, agresszivitás, lehangoltság, cinizmus, a teljesítőképesség, a munkabírás csökkenése.
Megküzdés
Miután áttekintettük az egyénre és a szervezetre nézve a stresszorok rövid és hosszú távú hatásait, e fejezetben azzal is foglalkozunk, hogyan lehet ezekkel a károsító faktorokkal megküzdeni, azokat megelőzni, csökkenteni. Stone és Neale (1984) szerint megküzdésnek tekinthető minden olyan cselekvés vagy kognitív művelet, amelyet az egyén tudatosan alkalmaz egy stresszel teli szituáció kezelésére, vagy az anticipált fenyegetés hatására keletkező feszültség feldolgozására (Stone és Neale 1984). A megküzdési képességek, a coping stratégiák azt mutatják meg, hogyan tud a személy a nehéz, stresszkeltő élethelyzetekkel megbirkózni. Minél többféle megküzdési stratégiát ismer és alkalmaz az egyén, annál nagyobb az esélye az adott stresszhelyzetben testi-lelki szociális egyensúlyának megőrzésére, helyreállítására.
Forrás: Munkahelyi lelki egészségvédelem – mentális egészség, stresszkezelés, változások elfogadásának segítése Szolgáltatási kézikönyv vállalatoknak készítette: Barcsi Tamás Juhász Éva Karamánné Pakai Annamária Szabó József
