A boldogság japán titka, az ikigai
Néha szorít a cipő. Néha rövid a ruha ujja. Néha befúj a szél a gallér mellett. Néha nem kerek a világ.
A mindennapi kényelmetlenségek, kis zavaró érzések összeállhatnak egy képpé, ami kérheti a figyelmünket. Ez a kép kérdezheti azt, hogy a helyünkön vagyunk-e, jól vagyunk-e a helyünkön, az a ruha, az a kabát van-e rajtunk, ami tényleg betölti a funkcióját, jól szolgál minket. Szűk próbafülkék tükrében láttuk magunkon őket, ahol a rossz világítás nem segíti azt, hogy jól legyünk, hogy jó ruhát válasszunk.
Nem, ez nem egy stylingról szóló cikk, ami a helyes méretválasztásra tanít meg 3 lépésben. Szeretnék neked egy olyan eszközt és folyamatot bemutatni, ami segíti az önismeretedet, az önmagaddal való szembenézést.
Néha azt halljuk, hogy vegyünk kiskosztümöt, pedig farmerban vagy inkább melegítőben éreznénk jól magunkat. Tűsarkú vagy tornacipő? Nyakkendő vagy kigombolt ingnyak? Excel tábla vagy színező? Megszoksz vagy megszöksz? Szeretjük-e egyáltalán, amiben vagyunk? Hagyjuk-e a fenébe az egészet?
Ezekre a mindennapi nehéz kérdésekre sok válaszunk lehet, de a legtöbb nem belőlünk fakad, hanem kívülről jön: tedd a dolgod, legyen rendes szakmád, ugyan már, hova gondolsz, ebből nem lehet megélni…
Mindannyian keressük a boldogság és az elégedettség titkát. Japánban ehhez a titokhoz az ikigai jelenti a kulcsot. A kifejezés két japán szóból áll: az előtag iki jelentése „élet; él”, a kai jelentése hatás, eredmény, gyümölcs; érdemesség; használat; haszon. Együtt azt jelentik, hogy megérkezni az „élethez való okhoz”; az élet értelméhez. Ahhoz a dologhoz, ami élni érdemessé teszi az életet.
Japán bizonyos területein legendásan sokáig élnek az emberek, és csak tevékenyen vágyunk száz évet élni. Az ikigai tulajdonképpen egy iránytű, segít megtalálni a napi tevékenységeink mélyebb értelmét, ezzel célt adva a mindennapoknak. ezek a felismerések a napjaink fénypontjai lehetnek, és minden ilyen pillanat összességében egy teljesebb életet eredményez.
Az ikigai az a szenvedéllyel végzett elfoglaltság, amely értelmet ad a mindennapjainknak és az életünknek. A japán kultúrában az individualitás mellett ugyanolyan fontos, hogy a közösségünknek hasznára legyünk, hiszen senki sem sziget, legalábbi szigetcsoportot alkotunk a többiekkel, a tengerszint alatt összeérünk egymással.
Ahhoz, hogy megtaláljuk a saját ikigaiunkat, négy kérdésre kell magunkban megkeresnünk a választ:
- Mit szeretek csinálni?
- Miben vagyok jó?
- Miért fizetnek?
- Mire van szüksége a világnak?
Egyszerűnek tűnő kérdések, de mint minden egyszerű dolog, alkalmat adnak az önmagunkba nézésre, a tudatos jelenlétre, önreflexióra. Ikigaiunk keresése és megértése során szembenézünk a múltunkkal, jelenünkkel, és pillantást vetünk a jövőnkbe is. Hosszú utazás ez, de az eredmény tiszta és nagyszerű.
A válaszok közös halmazában ott van a saját ikigaiunk, vagyis az az igazodási pont, ami segít sok kérdést eldönteni a karrierünkkel, feladatainkkal kapcsolatban.
Az ikigai tréning mindehhez hozzáadja a közösség erejét, mások támogató visszajelzésein keresztül kapcsolódunk önmagunkhoz, meglátjuk a kérdésekre a bennünk rejlő válaszokat. A csoport ereje és bölcsessége kiragadhat minket saját végtelen ciklusainkból, mások megoldásai segíthetnek sajáthoz jutni.
Legyetek bátrak az önismeret útjára lépni, akár az ikigaiotok keresése okán is, megéri az erőfeszítés.
Ajánlott irodalom: Francesc Miralles Héctor García: Ikigai – A boldogság japán titka
Bookline Könyvek, 2018
