A mentálhigiéné története
A mentálhigiéné fogalmának megjelenését egy amerikai üzletember, Clifford Beers 1908-ban megjelent könyvéhez kötik, amelyben kétéves, elmekórházban töltött tapasztalatait írja le (Beers 1908). Célja az volt, hogy lehetőség nyíljon arra, hogy minél kevesebb ember betegedjen meg elmebetegségben, és ne kelljen ilyen betegséggel kórházba kerülniük. Könyve nyomán kialakult Amerikában egy mentálhigiéné mozgalom.
Közülük egy ilyen volt a józansági mozgalom, amely az alkoholizmus és a drogfogyasztás ellen küzdött. Az erkölcsi tisztaság és az egészséges közösségek mozgalma a nemi úton terjedő betegségekkel szemben vette fel a harcot (ugyanis az elmekórházakba felvett betegek többsége szifiliszben szenvedett, aminek késői szakasza komoly elmebetegségek tüneteit mutatta).
A mentálhigiéné mozgalom 1911-ben tartotta első kongresszusát. A mozgalom a két világháború között nagyon eredményes volt Európában, ahol leginkább a mélylélektani irányzatok terjedtek (pszichoanalízis, individuálpszichológia), még az ötvenes évek közepéig is.
A harmincas években gyógyíthatóvá vált a szifilisz, és az elmekórházak halálozási adatai is javultak. Ezután elkezdtek intenzívebben foglalkozni a skizofréniával és a depresszióval, amely betegségeket ekkor még elsősorban örökletesnek tartották. Ezt az elméletet használta fel a betegség átörökítésének megakadályozására – prevenciós szándékkal – a náci Németország 1940-41-ben, ahol az elmebetegeket és fogyatékosokat kezdetben sterilizálták, majd később szervezetten kiirtották (E-Aktion, Aktion T4, euthanázia, eugenika, kb. 400 ezer áldozat). A mentálhigiéné ilyen jellegű értelmezése miatt megszűnt a mozgalom.
A korábbi szocialista országokban a mentálhigiéné szinte tiltott fogalommá vált, burzsoá áltudománynak tartották. Ehelyett a gyógyító, kuratív orvoslás került előtérbe. A pszichiátriai betegeket főként elektrosokkal kezelték, majd az 50-es években megjelentek a nyugtatók és az antidepresszív gyógyszerek, amelyeket sikeresen is alkalmaztak. Ennek következtében háttérbe szorult a megelőzés kérdése, de még a pszichoterápia is megtorpant a fejlődésben.
A pszichiátria és a mentálhigiéné fogalma Magyarországon még a II. világháború után sem nyert teret. A pszichiátriát a neurológia és az ideggyógyászat részeként kezelték. Csak 1980- ban alakulhatott meg az önálló pszichiátriai társaság. A 70-es években indultak el a közösségi terápiák, közösségfejlesztő módszerek, a családterápiás módszerek. A Társadalmi beilleszkedési zavarok című kutatás feltárta, hogy az országban nagymértékben növekszik a deviancia, aminek okát a megromlott lelki egészségügyi rendszerben látták. A felmérés nyomán ajánlott intézkedéseknek köszönhetően vált ismertté Magyarországon a mentálhigiéné fogalma. A rendszerváltás után lendületes fejlődés tapasztalható: − mentálhigiénés képzés indult, főként posztgraduális formában; − a legkülönbözőbb szakmák képviselői részt vesznek benne; − mentálhigiénés programok, projektek indultak; − sokféle civil szerveződés is bekapcsolódott a munkába; − a mentálhigiéné pozitív felfogása érvényesül; Kiemelésre érdemes jelenség, hogy amíg külföldön létezett a mentálhigiéné fogalom, elnevezés (igaz többféle felfogásban), addig az hazánkban ismeretlen volt.
Most viszont napjainkra, mire nálunk is meghonosodott, addig más országok nyelvéből kiveszett, és a mi fogalmaink szerinti mentálhigiéné fogalmát többnyire „lelki egészség” kifejezéssel adják vissza. A mentálhigiéné fejlődését tanulmányozva komoly paradigmaváltásnak lehetünk tanúi. Míg a klasszikus felfogás szerint kizárólag az egészségügy felelős a beteg gyógyulásáért, addig a pozitív, nem (csupán) orvosi szempontból értelmezett helyzet megoldó kulcsa nagymértékben az érintett személy kezében van. A két felfogás szerinti különbségeket az alábbiakban szemléltetjük:
A mai, pozitív megközelítés szerinti mentálhigiéné működésének sikeressége sokban múlik az érintett személy együttműködési hajlandóságán és a segítők munkájának összehangoltságán.
Forrás: https://www.etk.pte.hu/protected/OktatasiAnyagok/%21Palyazati/Munkahelyi_lelki_egeszsegvedelem.pdf
