Vízgyakorlat
Képzeljünk most el egy gyönyörű vizet, tavat, patakot vagy folyót… az éppen megfelelő környezetben. Lehet, hogy egy csendes erdőben vagy épp a hegyekben fekszik, esetleg egy rét közepén. A levegő friss, tiszta és éppen megfelelő hőmérsékletű.
A számunkra legkedvesebb évszakban vagyunk. Lehet, hogy tavasz van, és minden virágzik, növekszik. Lehet, hogy ez a nyár, kellemesen bágyasztó a meleg, vagy, éppen az ősz, hűvös és metsző idővel. De lehet, hogy a tél, fehér, lágy lepedővel a talajon. A víz gyönyörű, hívogató. Lehet, hogy nyugodt állóvíz, melyet lágyan táplálnak a mélyben eredő források; visszatükrözi az eget és a körülötte álló fákat. Lehet sekély vagy mély, vagy mindkettő egyszerre. Kellemes nézni, tisztán érződik az üdesége és játékossága. Annyira kellemes, hogy szinte vonz a biztonsága és nyugalma.
A hangok elbűvölőek körülötte: susogó fák, a víz csörgedezése, boldog kis állatok hangja és vidáman csicsergő madaraké. Vegyük észre, hogy mi felel meg leginkább, mi esik most jól nekünk. Szánjunk rá időt, hogy megfigyeljük a vizünket: a környezetét, az alakját, a mélységét, azt, hogy vannak-e benne kis halak vagy csak friss, tiszta víz. Lehet, hogy csillogó kék vagy szikrázó zöld vagy átlátszó, mint a kristály. A fények táncolnak és szökdécselnek a felszínén, majd visszatérnek hozzánk, invitálnak, hogy a látványt mélyen befogadjuk. A víz arra hív minket, hogy átadjuk magunkat a teljes és tökéletes megelégedésnek és biztonságnak. Ez egy gyógyító víz, amely képes megnyugtatni, oldani a test fájdalmait és a lélek sérüléseit. Felfrissíti a kiégett belsőt, gyógyír a szív sebeire.
Amikor felkészültünk, engedjük meg magunknak, hogy felfedezzük a vizünket, és befogadjuk a gyógyító erejét. Lehet, hogy csak szeretnénk elgondolkodva ülni a partján, vagy belemártani a vízbe, belelógatni a lábunkat. Esetleg bele is mennénk, és leülnénk benne vagy lebegnénk a felszínén. Ez a víz a legkülönlegesebb, amivel valaha is találkoztunk. A felszínen tart minket, úsztat, így nem süllyedhetünk el. Miközben benne ülünk, támogat minket, mintha szerető karokba dőlnénk hátra. Táplál, csillapít, megnyugtat és helyreállít, ragyogó, édes békességgel és könnyűséggel tölt el…
Mindezt mélyen magunkba szívjuk, minden részünkbe, a fájdalom, a szorongás és a bánat minden egyes zugába és repedésébe. Engedjük, hogy a feszültségeink, félelmeink, a sajgó szégyenünk és aggodalmaink kiáramoljanak belőlünk a vízbe, és elússzanak. Hagyjuk, hogy a víz körülöleljen, felfrissítve, pihentetve és helyreállítva minden részünket. Hagyjuk, hogy a víz áramoljon körülöttünk. Érezzük, ahogy megnyugtatja a testünket, a lelkünket és a szívünket. Addig maradhatunk benne, ameddig szeretnénk, amíg minden részünk megérzi ezt a kedves, gyógyító erőt. Ez a mi vizünk, ahova mindig eljöhetünk, amikor csak szeretnénk. Ez egy különleges hely, a gyógyulásnak és a reménynek, a megnyugvásnak és a biztonságnak, a megkönnyebbülésnek és az elengedésnek a helye. Ez a miénk, és csak a miénk, hogy bennünk legyen, a jóllét forrásává váljon.
Mogyorósy-Révész Zsuzsanna Érzelemszabályozás a gyakorlatban c. könyvből
https://www.metamorfozismuhely.com/dr-mogyoroacutesy-reacuteveacutesz-zsuzsanna.html
