A szorongás évszázada
Ma mindannyian túlhajszoltak vagyunk, stresszesek. Rosszul alszunk, és mindenhol inkább nehézségeket látunk, amiket nem kihívásoknak élünk meg.
Az evolúciós mintáink ebben az új környezetben nem működnek jól. Vagyis életben tartanak, de a jelen kor embere nemcsak életben szeretne maradni, hanem jól akarja magát érezni.
Evolúciósan nagyon fontos volt, hogy megjegyezzük, mik azok a dolgok, amikre vigyázni kell, melyik bogyót ne együk meg, melyik állatot nem érdemes levadászni stb. Ma ez úgy néz ki, hogy amikor a főnököd azt mondja, hogy BESZÉLNÜNK KELL, arra gondolsz, mit felejtettél el, milyen probléma lehet. Ez tök normális. Így maradtunk életben évszázadok alatt. Az agyunk a veszélyforrásokat keresi ahhoz, hogy biztosan életben tartson.
A kutatók 3 olyan tényezőt azonosítottak, amelyek minden körülmények között stresszt váltanak ki:
- bizonytalanság
- információ hiánya
- kontroll elvesztése
A mai kor embere szorongásban él, a WHO is a szorongás évszázadának nevezte a 21. századot.
Mi változott? Az információ mennyisége és minősége.
Az információ evolúciós túlélési értéke igen magas, ezért az agyunk úgy működik, hogy megpróbál megjegyezni minden információt.
A társadalmunk is az információra épül, ami ahhoz vezet, hogy az agyunk küzd, mint malac a jégen, és eszméletlen gyorsan váltogatjuk a fókuszt.
Általában vagy a múlton szorongunk vagy a jövőn stresszelünk, ezzel mindenki így van.
Sosem vagyunk a jelenben, pedig csak a jelenben tudunk tenni azért, hogy ne stresszeljünk. Ráadásul nem lettünk megtanítva megfigyelési és cselekvési módszerekre.
Ebből következik, hogy 87%-unk nem tudatosítja magában a sokrétű érzelmeit, csak a 6 alapérzelmet. Mivel nem így lettünk szocializálva, nevelve, nem is figyeljük magunkat, hogy tudatosuljon bennünk, épp mit érzünk abban az adott szituációban. Pedig az érzelemszabályozás a stresszkezelés alapja. Ezen gyakorlatok feladata, hogy minél több érzékszervvel legyünk jelen, és érzékeljük az érzelmi reakcióinkat.
Az érzelmeket pedig jó, ha az adott pillanatban felismerjük, hogy tudjuk szabályozni. Ha pl. érezzük a stressz szintünk emelkedését, nézzünk körül, ott, ahol vagyunk, és keressünk egyforma dolgokat. Minden kéket vegyél észre, ha kocsiban vagy, minden rendszámot, minden hasonló fát. Ez azért hatékony, mert a gondolatainkat eltereljük a stressz forrásáról.
A stresszélmény 3 összetevőből áll:
- Az első maga az esemény. Ez lehet fizikai vagy érzelmi behatás.
pl. orra bukok, vagy egy veszekedésre, szakításra gondolok, amelyet a szervezet fenyegetésként érzékel. - A második ezen események megtapasztaló és értelmező, feldolgozó folyamata, amelyet az idegrendszer végez.
pl. kapaszkodás keresése, hogy ne bukj orra. - A harmadik a stresszreakció, amely az észlelt fenyegetésre válaszként adott különféle fiziológiai és viselkedésbeli válaszok együttese. (kipirosodik az arcod, izzadni kezdesz, hevesebben ver a szíved stb., agresszív, vagy épp lefagysz)
Minden stresszélmény más stresszreakciót vált ki, az ismétlődőek is, még, ha hasonlóan reagálunk is. Az adott érzelmi állapotunktól függ, hogy hogyan reagálunk. pl. a szomszéd vagy az anyósod fel tud-e idegesíteni. ☺
Selye János osztrák-magyar származású kutató – aki nevéhez fűződik a stressz fogalma -, felfedezte, hogy a stressz biológiai hatása elsősorban 3-féle szervrendszert illetve szövetet érint:
- hormonrendszert – látható elváltozások a mellékvesében
- immunrendszert – lép, csecsemőmirigy, nyirokcsomók
- bélrendszert és a gyomor nyálkahártyáján elváltozás
Soha ne kerüljük a stresszt, ne bagatelizáljuk! Fontos lenne megtanulni kezelni a testünk által adott jeleket. Ehhez magunkra figyelés, önismeret szükséges.
